Klímaváltozás és permafroszt
Miért is foglalkozunk külön cikkben a permafroszttal?
Sokan nem is gondolnak rá, hogy milyen problémákat okozhat még a klíma folyamatos melegedése, a klímaváltozás a kibírhatatlan meleg és a hőhullámok gyakorisága és megnövekedett hossza mellett.
Először is ismerkedjünk meg magával a fogalommal:
Permafrosztnak nevezzük azt a földet, amely legalább két évig folyamatosan fagyott állapotú.
Vannak olyan részei is ennek, amelyek már több száz éve vannak megdermedve, és nyáron sem engednek fel.
A permafroszt homokban vagy földben óriási mennyiségű szerves anyag található, ami felolvadáskor fel- és kiszabadulhat, például üvegházhatású (metán) gázok formájában.
Ez egyfajta ördögi kört eredményez: a globális felmelegedés felolvasztja a permafrosztot, ami miatt olyan gázok szabadulnak fel, amelyek gyorsítják a globális felmelegedést – és így tovább.
Mélységét tekintve a permafroszt lehet pár méteres, de akár egy kilométeres is – számol be az amerikai Nyersanyagvédelmi Tanács (NRDC). Van, hogy egybefüggően, masszív területeken helyezkedik el, például a sarki tundrán, de kisebb részeket is fedhet hegytetőkön vagy -oldalakon.
A nagyobb szárazföldi résszel rendelkező északi féltekén a talaj negyede permafroszt: Kanadában, Grönlandon, Szibéria északi részén vagy a Jeges-tenger legalján is van belőle.
Az északi féltekén óriási területű, több mint 23 millió négyzetkilométernyi permafroszt van. Ez azonban, ahogy az amerikai Nemzeti Hó és Jégadatközpont (NSIDC) felhívja rá a figyelmet, folyamatosan csökken. Ezzel párhuzamosan húzódik össze az úgynevezett krioszféra, ami a permafroszt mellett a havat, a jeget, tengeri jeget, a gleccsereket, a jéghegyeket és jégtáblákat foglalja magába.
Mindez persze kihat a klímára, a tengerszintre és a rendelkezésünkre álló vízre, ezzel együtt pedig az emberek, növények és állatok életére.
Mivel a sarki melegedés kétszer gyorsabb, mint a mérsékeltebb övezetekben zajló, a permafroszt gyorsabban olvad, mint eddig gondolták.
A már említett üvegházhatású gázok felszabadulása nem az egyetlen káros következmény: az olvadás talajproblémákhoz is vezethet, a földcsuszamlás, parti erózió vagy áradás pedig károkat okozva az épületekben és az infrastruktúrában. Épületek, utak süllyedtek el vagy omoltak össze emiatt.
A Guardian például arról számolt be, hogy a 175 ezer fős oroszországi Norilszk épületeinek 60 százaléka sérült meg a permafroszt felengedése miatt, és ezek tizedét már el is hagyták lakói.
Permafroszt olvadás egészségügyi kockázata
Az ökológiai és társadalmi tényezőkön túl komoly egészségügyi következményei is lehetnek a permafroszt felolvadásának.
Mivel a hideg, sötét és alacsony oxigéntartalmú közegek hozzájárulnak a mikroszkopikus sejtek túléléséhez, bizonyos organizmusok több ezer évig élhetnek jégbe fagyva.
Így befagyott vírusok, gombák és baktériumok szabadulhatnak fel és válhatnak aktívvá, majd terjedhetnek el, például a vízáramba kerülve az olvadó jég eredményeként.
Egy 2016-ban felolvadt rénszarvastetem, amelyről utólag kiderült, hogy az elpusztult állat lépfenés volt, több tucat embert betegített meg, egy gyermeket és több ezer rénszarvast pedig el is pusztított az oroszországi Jamal-félszigeten. Alaszkában az 1918-as spanyolnátha vírusát találták meg épségben konzerválódott emberi tetemekben, és még 40 ezer éves férgek is képesek voltak újra életre kelni a kiolvadás után.
Egyelőre nincs tudományos konszenzus arról, milyen hatása lehet az ősi vírusok és betegségek „feltámadásának”, de egy biztos: drasztikus változásokra kell készülnünk ennek a komoly rizikókat hordozó folyamatnak a hatására – írta a chikansplanet.blog.hu
Tehát a tudósok nem véletlenül tartanak attól, hogy már elfeledett vagy még ismeretlen, új betegségek jelenhetnek meg. Az olvadás gyorsulásával egyre többen vándorolhatnak az eddig fagyott tájakra különféle gazdasági lehetőségek, például ásványkincsek bányászata miatt, ez pedig növeli egy esetleges betegség elterjedésének esélyét.
Hétköznapi körülmények között a permafroszt felső fél méteres rétege nyaranta megolvad, de a klímaváltozás hatására ennél jóval mélyebben olvad fel a talaj.
A fagyos talaj ideális környezetet biztosít a mikrobáknak és a vírusoknak, így Jean-Michel Claverie, az Aix-Marseille Egyetem biológusa szerint könnyen lehet, hogy a felengedő rétegekből emberre is veszélyes kórokozók kerülhetnek elő – mint ahogy az meg is történt Oroszországban.
A huszadik század elején több mint egymillió rénszarvas pusztult el lépfenében, az olvadás következtében pedig tavalyelőtt felszínre is került közülük jó néhány, a tetemek pedig még mindig fertőzőek voltak: a kórnak egy tizenkét éves szibériai fiú esett áldozatul, húsz embert pedig kórházi kezelésre szorult, de a kutatók attól tartanak, hogy a jég az anthraxon túl is tartogat még meglepetéseket.
A permafroszt sok helyen elegendő hőt nyel el a nyári időszakban ahhoz, hogy legfelső rétege megolvadjon, ez viszont ősszel újra megfagy. Az említett réteget aktív rétegnek nevezzük, a növények képesek benne megtelepedni, az állatok pedig táplálékot találni.
Az aktív réteg alatt azonban a talaj állandóan fagyott állapotban van, megőrizve a szerves anyagokat (nagy mennyiségű szénvegyületet és metánt), amelyek a hideg miatt nem tudtak lebomlani.
A globális felmelegedés sokfelé felgyorsította a permafroszt olvadását.
A klímaváltozás miatt egyre több helyen olvad a permafroszt, vagyis az úgynevezett állandóan fagyott talaj, a víz pedig egyre több talajt mos el Szibériában.
Az erózió mértéke aggasztó – közölték a bremerhaveni Alfred Wegener Intézet és a Helmholtz Sarkvidék- és Tengerkutató Központ munkatársai. Csak a Szibériában lévő Léna folyó egyik sziklájánál évente 16 méter szakad le a partvonalból – emelték ki a Frontiers in Earth Science című tudományos lapban megjelent tanulmányukban.
Hasonló jelenség figyelhető meg a tudósok szerint Kanada és Alaszka északi-sarkvidéki partjainál. Egyre erőteljesebb hatással vannak ezekre a hullámverés és a folyami áramlatok elsősorban azért, mert egyre hosszabb ideig tart a meleg évszak.
Olvadáskor a talajban addig kötött állapotban lévő szerves anyagok lebomlanak, és az ekkor keletkező szén-dioxid, valamint a metán a légkörbe kerül. Mind a két gáz az üvegházhatású gázok közé sorolható.
2014-ben Claverie egy kutatócsoportot vezetett, akik élő vírusokat izoláltak Szibériában, és kimutatták, hogy azok még mindig képesek megfertőzni egysejtű organizmusokat, annak ellenére, hogy évezredek óta a fagyott talajban voltak elzárva. A tavaly közzétett további kutatások több különböző olyan vírustörzs létezését tárták fel hét különböző szibériai területről, amelyek megfertőzhetik a tenyésztett sejteket.
Az egyik vírusminta 48 500 éves volt.
Claverie azonban felhívta a figyelmet, hogy ezek a vírusok csak amőbákat tudtak megfertőzni, az emberekre nem jelentettek veszélyt. Nem zárja ki azonban, hogy más vírustörzsek az emberi sejteket is képesek megfertőzni.
A permafroszt, vagyis az örökké fagyott talaj az északi félteke egyötödét beborítja. A tudósok felfedezik, hogy egyes rétegei több százezer évig fagyva maradtak.
Ez a talajréteg hideg, sötét, oxigénhiányos – tökéletes közege a biológiai anyagok minél jobb minőségű megőrzésének. A klímaváltozás hatására azonban a permafroszt Szibériában, Kanadában, Alaszkában is olvadásnak indult. A globális felmelegedés nagyon egyenlőtlen arányban érinti az Északi-sarkvidéket: szakértők szerint a régió sokkal gyorsabban melegszik, mint a globális felmelegedés átlagos növekedési üteme.
Nemcsak a permafroszt felolvadása jelent veszélyt azonban, közvetetten a klímaváltozás egy hasonlóan problémás jelenséget is okoz. Mivel a sarki térség jégtakarója folyamatosan húzódik vissza, egyre zsúfoltabbak a kereskedelmi hajózási útvonalak is. Mindezek mellett jelentős bányászati műveleteket terveznek Szibéria területein is, amelyekhez hatalmas lyukakat fognak fúrni a mély permafrosztba olaj és ércek kitermelése érdekében.
„Ezek a műveletek hatalmas mennyiségű kórokozót szabadítanak fel. A bányászok besétálnak, és belélegezik a vírusokat. A következmények katasztrofálisak lehetnek” – mondta Claverie.